A két barát és színészlegenda egyszerre lehetett könnyű és rettentően, majdnem megoldhatatlanul nehéz helyzetben. Könnyűben azért, mert a nézőtér kis túlzással akkor is megtelne, ha „csak úgy”, teljesen kötetlenül kiülnének egy színpadra beszélgetni. Szeretjük őket látni-hallani, jó a kisugárzásuk, és családiasan gyengéd szálak fűznek bennünket hozzájuk – kulturális életünk olyan nagyságai, akikről nemzedékről nemzedékre szinte mindenkinek van valamilyen fontos élménye. Ikonok lettek, akikkel megtisztelő egy légtérben lenni.