"Nekünk, a Rózsavölgyi Szalonnak különösen erős lelkinap a mai. Húsvét ünnepe van. A magyar költészeté is. És éppen ma nyolc éves a Rózsavölgyi Szalon. Április 11-e a születésnapunk! Persze most semmit nem úgy ünnepelünk, mint eddig. De mégis szükséges ünnepelni valamiképpen, nem engedhetjük el ezt az érzést. Nagyon köszönjük a Művészeinknek, hogy nyolc éve velünk vannak, köszönjük, hogy ebben a rendkívüli időszakban is vállalták, hogy a Rózsavölgyi virtuális színházában megjelennek a Facebookon. És nagyon köszönjük a Nézőinknek, hogy ők is velünk vannak kezdetektől, és velünk most is, virtuálisan. Olyan jó az üzeneteiket olvasni, hogy vágynak már arra, hogy jöhessenek hozzánk. Mi is vágyunk arra, hogy Önökkel legyünk ismét. A valóságban. Akkor kezdünk megbecsülni sok mindent, amikor már a hiányát érezzük embereknek, családnak, barátoknak, dolgoknak. A megszokott világunknak. Én már érzem. Hiányoznak a gyerekeim, az unokáim, hiányoznak a kollégáim, a művészeink. Hiányzik a közönségünk. De hiányzik a többi színház is. Hiányzik – a sok minden. Hiányoznak a mosolyok, az érintések, a közel egymáshoz érzése.
Túl ezeken a vészhónapokon a színháznak – úgy vélem – még fontosabb szerepe lesz a közösségek felrázásában, az emberek összehozásában, az „együtt” valós élményének kialakításában. A színház mindig is értelmet adott a mának, feladata, kötelessége, hogy a világ minket érintő változásaival foglalkozzon, azokra reagáljon. Mivel a színház a lényegi dolgok természetes közvetítője.