Kedves Mindnyájan,

végtelenül fájlalom, hogy el kellett maradnom, hogy nem láthattam az ötvenedik Mellettem elférsz előadást a Rózsavölgyiben! Mert régen ért ekkora tisztesség, hogy ilyen csodának részese lehetek. Egy anyag, egy regényből lett élő szövet nem csak a mi örömünket szolgálja, nem csak minket kovácsol egy virtuális családdá („mindnyájan Juszti mama köpenyéből bújtunk ki”), de a nézők is úgy érzik, hogy leltározni akarnak velünk. Benyújtja az élet a számlát, és nincs rajta semmi, egyetlen tétel az egész, és mégis, micsoda blokk az! 

Legalábbis én így érzem, ezt: a gyökerekhez való ragaszkodást sugározzák vissza felénk a nézők.

Nagyon boldog vagyok, hogy Léner András meggyőzött, ennek a regénynek van helye a színpadon. Hogy lett egy másik Melletem-alkotás, egy adapátció, egy új mű veletek, ami él, lélegzik, nagymamák és unokák örömére.

Egy jó oldala azért van, hogy elígérkeztem már, és ma este sajnos nem láttalak titeket, sem a tisztelt publikumot. Kénytelen lesztek még ötvenet játszani, hogy együtt is örülhessünk!

Nagy szeretettel és büszkén gondolok rátok!

Grecsó Krisztián