RSZ.: Hogyan kerültél kapcsolatba a darabbal?

ÖT.: Urbanovits Krisztáék a K.V. Társulattól felkértek, és úgy éreztem, egy párkapcsolati témát jó lenne megrendezni. Mindig gyerekekkel vagy nőkkel játszanak, és azt mondtam, most legyenek pasik, két házaspár. Lengyel Anna dramaturg ajánlotta ezt a darabot. Terhes Sándorral sokat dolgoztam, mindig nagyon fontos, hogy ki játssza a szerepeket, mindig a legjobbat szeretném, ez a döntés meghatározó. Azt szeretem, ha egy színész számára komfortos, passzol a szerep, azzal együtt, hogy határokat feszeget és kihívásokkal teli. Nagyon örülök, hogy Scherer Péter lett a másik.

RSZ.: Mi vonzott a darabban?

ÖT.: Nagyon tetszett benne, hogy furcsa és banális a történet, nem feltétlen arról szól, hogy az egyik házaspár gyereke mit csinált a másikkal, hanem arról, mi van a házaspárok között. Ezeket a hátsó dolgokat akartam felfejteni. Ezért látjuk háromszor, mindig kicsit másképp, ugyanazt a helyzetet.

RSZ.: Van közöttük különbség?

ÖT.: Miután hosszasan elemeztük a darabot, rájöttünk, hogy a három rész között az a legnagyobb különbség, hogy mekkora a szereplők önbizalma, ahogy a karakterek önbizalma nő vagy csökken a három rész alatt. Pepe karaktere járja be a legnagyobb utat, ő egy kis lúzer, a végére felszívja magát, a három rész alatt összeszedi magát, legalábbis látszólag. A kérdés az, mi az, amit mutatunk és mi az, amit leviselkedünk, nem mutatunk, nemcsak társaságban, de magunk előtt sem. A másik dramaturgiai elem az alkohol. Ki iszik, mennyit, hogy lazul vagy feszül be az alkoholtól.

RSZ.: Mit gondolsz az interaktív színházról?

ÖT.: Én személyesen nem szeretem, ha nézőként be vagyok vonva, ezért ez nem lesz interaktív. Azt azonban nagyon szeretem, ha a közönség jelenléte erős. Óhatatlanul közel lesznek a nézők, a Rózsavölgyi tere intim, finom játékot tesz lehetővé, ami nagyon közel áll hozzám. Nagyon ember és színészközpontú tér.

RSZ.: A darab nagyon intenzíven indul.

ÖT.: Valóban, mert fordítva van megírva a darab, nem építkezik, hanem bont, visszafejt. Az első rész a legnagyobb őrület, ott tényleg elszabadul a pokol, utána látszatra csökken a feszültség, aztán a harmadik rész szinte idillikus, de mégis borzasztóan nyomasztó. Nem hiszed el az idillt, mert ott dolgozik a tudás, amit az első és a második részben láttál, és látod a harmadikban, mekkora kamu az egész és mi dolgozik alatta. Nagyon izgalmas dramaturgiailag. Mégsem gondolom, hogy nyomasztó az előadás, Yasmina Reza nagyon ért ehhez.

RSZ.: Szerinted a szereplők végül el fognak válni?

ÖT.: Szerintem senki nem fog elválni. Ők ezt gondolják a házasságról, ez a norma. Nekik ez így jó. Borzasztó, de szerintük ez a házasság. Nem gondolják, hogy lehetne jobb is.