RSZ.: Hogy született meg a K.V. Társulat?

UK.: Kaposváron játszottunk együtt Száger Zsuzsával ahol szokás volt, hogy a fiatalok saját kezdeményezésű dolgokat csinálnak, innen az ötlet. Az első bemutatónkat még a fél kaposvári társulattal csináltuk, ez volt a Fürdőszoba, amit sokáig a Tháliában játszottunk. Minden évadban legalább egy új bemutatónk van, de idén nagy örömünkre, kettő! 

RSZ.: Elég ritka dolog, hogy két nő csinál egy társulatot.

UK.: Zsuzsával kiderült, hogy nagyon jól tudunk együttműködni ebben a nem hagyományos felállásban. Általában rendezők köré szerveződnek társulások. Minket nem is tudnak nagyon hova tenni, mert nem vagyunk rendezők, mégis társulatvezetők vagyunk. Úgy szoktak minket hívni, hogy jönnek a lányok! Táncosokon kívül nem nagyon tudok nők vezette társulatokról, de mi nagyon jól működünk együtt Zsuzsával.

RSZ.: Az Egy Élet Háromszor című darabot Ördög Tamás rendezi.

UK.: Odavagyok a Dollárpapa gyermekei társulatért, amit Tomi Kiss-Végh Emőkével csinál, mindketten Kaposváron végeztek és most már a Trafóban és más helyeken évek óta sok előadásuk van. Nagyon szeretem, ahogy Tomi gondolkodik. Most ütött először fejbe, hogy mekkora köztünk a korkülönbség, és lenyűgöz, mennyire máshogy gondolkodik. Így jött ő, mint választás, vele szerettünk volna dolgozni.  Én rendezői színházban nőttem fel, ebben hiszek, és amikor felkérünk egy rendezőt, akkor ő dönt, ő hozta a Terhes Sanyit és Scherer Pepét is. Mindkettő remek színész, szeretjük őket, és tökéletesek a szerepre.

RSZ.: Hogyan esett a választás Yasmina Reza darabjára?

UK.: Ördög Tamásnak Lengyel Anna dramaturg ajánlotta a darabot. A kiinduló pont az volt, hogy négy szereplős darabot kerestünk. Általában nőkkel dolgoztunk együtt, de most valahogy adódott, hogy házaspárok vagy párok legyenek. Több darabot elvetettünk, különböző okokból kifolyólag, aztán érkezett egy email Tomitól, hogy megvan, ezt a darabot kerestük. Láttam az Öldöklés Istenét, a Polanski filmet, ami nagy hatással volt rám.

Száger Zsuzsa:

SZZS.: A darab tele van humorral, és mindenki számára nagy felismerés, hogyan működnek a házaspárok, a házasságok, a karrierek, a gyerek hogyan mozgatja a dolgokat. Ugyanazok a vágyak, dolgok felé mennek, picit más a jelen, a körülmény, a hangulat a három részben, ezek alakítják a dolgokat, de ugyanarra haladnak mind a négyen.

Van olyan, hogy pont vendégségben jönnek elő olyan dolgok, megjegyzések, pikírt dolgok, amik otthon nem. Ennek a nőnek van egy rendszere, szereti a gyerekét, de dolgoznia kell, és a kettő összeegyeztetése, a tyúkanyó melegség kontra rendszer és a karrier, elég nehéz dió számára. A vendégek érkezése megint más, akkor egy másfajta vívódás van jelen: egyrészről jó lenne, ha már aludna a gyerek, és hagyna minket, másrészt a vendégek előtt a jobb arcát akarja megmutatni. Nem következetesek, csak próbálják ezt a rendszert. Egy olyan házasságban, ahol az egyik megengedő, a másik nagyon rendszerkövető és egy picit ez mindig csúszkál, akkor majdnem azt csinálják a gyerekkel, mint az elvált szülők. Ha nincsenek egy platformon a szülők a nevelésben, akkor egy kis szörnyeteg lesz a gyerek.

RSZ.: Mit visznek haza a nézők?

SZZS.: Úgy éreztük, amikor elolvastuk a darabot, hogy nagyon vicces, tele ziccerekkel, gegekkel, aztán egyszercsak összefacsarodik a szív. Három különböző szögből mutatja be a helyzetet, az ördögi humor feloldozást hoz, a ráismerés boldogságát.

RSZ.: Miért pont a Rózsavölgyiben kerül bemutatásra?

SZZS.: Nagyon igényes, remek repertoár van a Rózsavölgyiben, tartalmas, mély mondanivalójú darabokat mutatnak be, és ilyen értelemben ez a darab jól illik ide. Nem térdcsapkodós vígjáték, hanem egy elgondolkodtató, szembenézésre késztető darab.  Ha úgy mennek el a nézők, hogy elgondolkodnak, min csúszhat el a saját kommunikációjuk egymással, akkor már megérte. Én is tettem ilyen észrevételeket.

UK.: Reza alapvetően rossz véleménnyel van a szociális viselkedésünkről. Minden olyan helyzet, amikor nincs törekvés arra, hogy emberként, őszintén nyilvánuljunk meg a másik felé, az katasztrófa felé vezet. Ezért van 3, egyre rövidülő pici katasztrófa ebben a darabban. Milyen okos dramaturgiai felépítés.

SZZS.: Én imádom, hogy ilyen közel ül a közönség, ez filmessé teszi az előadást. Picit olyan, mintha egy lakásban lennénk, mintha sok vendég lenne ott egyszerre. A mi dolgunk egy kis feloldozást adni, megnevettetni a nézőket, nem hagyni őket lemerevedni. Színházba pont azért jár az ember.