RSZ: Mesélj a szerepedről.

ET: Erzsit játszom, ez egy nagyon picike epizódszerep. Azért szeretem, mert szerintem az epizódszereplők építik meg a lépcsőt, amin a főszereplők felgyalogolnak. A mi felelősségünk az, hogy ők oda eljuthassanak. Ha mi szilárdan tesszük le az alapokat, akkor nagymértékben hozzájárulunk a darab sikeréhez.

RSZ: Kicsi szerep, de Erzsi mégis egy befolyásos figura.

ET: Bármely történelmi korban megtalálható ez a karakter: a nő, aki észrevétlenül, a fű alatt, sunyin, de nagyon nagy erőkkel befolyásolja a férjét, alakítja a világhoz, a politikához, a saját életükhöz való hozzáállását. Ezek a nők nagy erővel bírnak, és nagyon kártékonyak tudnak lenni. Széles mosollyal, negédesen beszélnek, de azért hordanak magukon olyan jeleket, amiket fel lehet fedezni.

RSZ: A darabban fontos szerepet kap 1956 is.

ET: Szerencsére még sokan élnek, akik erről testközelben tudnak mesélni. A szüleim még gyerekek voltak akkor, de az édesanyám testvérei már személyesen is érintettek voltak, emlékeznek, hol voltak, mit csináltak, amikor az események zajlottak. Apukám mesélte, hogy 2 órát álltak sorba banánért annak idején, ezeket imádom, és furcsa, hogy nekik ez nem történelem, pedig csak egy generáció a különbség.

RSZ: Hogy érzed magad a Rózsavölgyi Szalonban?

ET: Imádok itt dolgozni, ez a negyedik bemutatóm. Amikor még csak néző voltam itt, nagyon vágytam rá, hogy itt dolgozhassak. Kedves barátnőm, Danis Lídia itt játszott és mind a három előadását megnéztem, így lettem bevezetve ebbe a világba itt a Szalonban. A sors úgy alakította, hogy valóra vált a ki nem mondott óhajom. Ez a tér nagyon másfajta játékot kíván, először kerestem magam és az arányokat ebben a nagyon természetes, bensőséges közegben, ahol mégis 80 emberhez kell szólni.

RSZ: Mi a kedvenc szakaszod egy előadás létrehozásában?

ET: A próbafolyamatot élvezem a legjobban, készülni rá, szöveget tanulni, elemezni, eltévedni, visszamenni, gyúrni, gyűrni magamban – ez talán lelki beállítottság kérdése. Meg is fogom kérdezni Molnár Piroskát, hogy ez elmúlik egyszer, vagy ilyen vagyok?