KÁVÉSZÜNET - 5 perc, egy kávé és TÖBB kérdés – Interjú Ördög Tamással, Yasmina Reza: Egy élet háromszor c. darab rendezőjével
RSZ.: Hogy született meg a K.V. Társulat? UK.: Kaposváron játszottunk együtt Száger Zsuzsával ahol szokás volt, hogy a fiatalok saját kezdeményezésű dolgokat csinálnak, innen az ötlet. Az első bemutatónkat még a fél kaposvári társulattal csináltuk, ez volt a Fürdőszoba, amit sokáig a Tháliában játszottunk. Minden évadban legalább egy új bemutatónk van, de idén nagy örömünkre, kettő! RSZ.: Elég ritka dolog, hogy két nő csinál egy társulatot. UK.: Zsuzsával kiderült, hogy nagyon jól tudunk együttműködni ebben a nem hagyományos felállásban. Általában rendezők köré szerveződnek társulások. Minket nem is tudnak nagyon hova tenni, mert nem vagyunk rendezők, mégis társulatvezetők vagyunk. Úgy szoktak minket hívni, hogy jönnek a lányok! Táncosokon kívül nem nagyon tudok nők vezette társulatokról, de mi nagyon jól működünk együtt Zsuzsával. RSZ.: Az Egy Élet Háromszor című darabot Ördög Tamás rendezi. UK.: Odavagyok a Dollárpapa gyermekei társulatért, amit Tomi Kiss-Végh Emőkével csinál, mindketten Kaposváron végeztek és most már a Trafóban és más helyeken évek óta sok előadásuk van. Nagyon szeretem, ahogy Tomi gondolkodik. Most ütött először fejbe, hogy mekkora köztünk a korkülönbség, és lenyűgöz, mennyire máshogy gondolkodik. Így jött ő, mint választás, vele szerettünk volna dolgozni. Én rendezői színházban nőttem fel, ebben hiszek, és amikor felkérünk egy rendezőt, akkor ő dönt, ő hozta a Terhes Sanyit és Scherer Pepét is. Mindkettő remek színész, szeretjük őket, és tökéletesek a szerepre. RSZ.: Hogyan esett a választás Yasmina Reza darabjára? UK.: Ördög Tamásnak Lengyel Anna dramaturg ajánlotta a darabot. A kiinduló pont az volt, hogy négy szereplős darabot kerestünk. Általában nőkkel dolgoztunk együtt, de most valahogy adódott, hogy házaspárok vagy párok legyenek. Több darabot elvetettünk, különböző okokból kifolyólag, aztán érkezett egy email Tomitól, hogy megvan, ezt a darabot kerestük. Láttam az Öldöklés Istenét, a Polanski filmet, ami nagy hatással volt rám. Száger Zsuzsa: SZZS.: A darab tele van humorral, és mindenki számára nagy felismerés, hogyan működnek a házaspárok, a házasságok, a karrierek, a gyerek hogyan mozgatja a dolgokat. Ugyanazok a vágyak, dolgok felé mennek, picit más a jelen, a körülmény, a hangulat a három részben, ezek alakítják a dolgokat, de ugyanarra haladnak mind a négyen. Van olyan, hogy pont vendégségben jönnek elő olyan dolgok, megjegyzések, pikírt dolgok, amik otthon nem. Ennek a nőnek van egy rendszere, szereti a gyerekét, de dolgoznia kell, és a kettő összeegyeztetése, a tyúkanyó melegség kontra rendszer és a karrier, elég nehéz dió számára. A vendégek érkezése megint más, akkor egy másfajta vívódás van jelen: egyrészről jó lenne, ha már aludna a gyerek, és hagyna minket, másrészt a vendégek előtt a jobb arcát akarja megmutatni. Nem következetesek, csak próbálják ezt a rendszert. Egy olyan házasságban, ahol az egyik megengedő, a másik nagyon rendszerkövető és egy picit ez mindig csúszkál, akkor majdnem azt csinálják a gyerekkel, mint az elvált szülők. Ha nincsenek egy platformon a szülők a nevelésben, akkor egy kis szörnyeteg lesz a gyerek. RSZ.: Mit visznek haza a nézők? SZZS.: Úgy éreztük, amikor elolvastuk a darabot, hogy nagyon vicces, tele ziccerekkel, gegekkel, aztán egyszercsak összefacsarodik a szív. Három különböző szögből mutatja be a helyzetet, az ördögi humor feloldozást hoz, a ráismerés boldogságát. RSZ.: Miért pont a Rózsavölgyiben kerül bemutatásra? SZZS.: Nagyon igényes, remek repertoár van a Rózsavölgyiben, tartalmas, mély mondanivalójú darabokat mutatnak be, és ilyen értelemben ez a darab jól illik ide. Nem térdcsapkodós vígjáték, hanem egy elgondolkodtató, szembenézésre késztető darab. Ha úgy mennek el a nézők, hogy elgondolkodnak, min csúszhat el a saját kommunikációjuk egymással, akkor már megérte. Én is tettem ilyen észrevételeket. UK.: Reza alapvetően rossz véleménnyel van a szociális viselkedésünkről. Minden olyan helyzet, amikor nincs törekvés arra, hogy emberként, őszintén nyilvánuljunk meg a másik felé, az katasztrófa felé vezet. Ezért van 3, egyre rövidülő pici katasztrófa ebben a darabban. Milyen okos dramaturgiai felépítés. SZZS.: Én imádom, hogy ilyen közel ül a közönség, ez filmessé teszi az előadást. Picit olyan, mintha egy lakásban lennénk, mintha sok vendég lenne ott egyszerre. A mi dolgunk egy kis feloldozást adni, megnevettetni a nézőket, nem hagyni őket lemerevedni. Színházba pont azért jár az ember. Az előadásról bővebben >>> Bemutató: 2016. április 23. |
RSZ.: A K.V. Társulat Urbanovits Krisztina és Száger Zsuzsa kettőséből áll. Hogyan kerültél a képbe? SP.: Krisztát régóta ismerem, többször játszottunk együtt, és megkerestek, hogy nem volna-e kedvem egy négy szereplős munkához. Nagyon tetszett a történet, ezért még ősszel rábólintottam a darabra. Ördög Tamásról is hallottam, hogy érdekes dolgokat csinál és nagyon tehetséges. Kíváncsi voltam, hogy dolgozik. RSZ.: Mi fogott meg a darabban? SP.: Pont az tetszett benne, hogy a házastársi és emberi kapcsolatokban egészen mélyre turkál. Egy olyan helyzetben, amikor mindenki a legjobb arcát és formáját mutatja, jelen esetben, egy vendégségben a szereplők minden tabut ledöntenek, ráadásul három oldalról megvilágítva. RSZ.: Három oldalról? SP.: A nézőnek poén lesz, hogy nem fogja érteni, mi történik, mert olyan mintha elölről kezdődne a darab, aztán rájön, hogy nem teljesen, és akkor még mindig van egy harmadik rész. Nagyon kíváncsi vagyok, mit fognak szólni hozzá, nekem nagyon tetszik ez a dramaturgiai ötlet benne. RSZ.: Gyerekes apát alakítasz a darabban, aki sokkal engedékenyebb, mint a felesége. SP.: Pont ez Zsuzsa nagy fájdalma, hogy az én viszonyom a gyerekkel bensőségesebb, mint az övé. Ő gyakorló anyaként mindig tiltakozik ellene. Pedig arról van szó, hogy a nőnek van egy rendszere, amit a férfi mindig áthág. De azt nem lehet nem észrevenni, hogy amikor a nő bemegy a gyerekhez, akkor a gyerek rögtön bömböl. RSZ.: Játszottál már kávéházi közegben? SP.: El se tudom képzelni, ez milyen lesz. Sok stúdiós előadást csinálok, megszoktam az ekkora nézőszámot, de fogalmam sincs, még szoknom kell, hogy a nézők asztalnál ülnek és esznek-isznak közben. A Rózsavölgyi Szalon egy új dolog nekem, úgy látom, az emberek szeretik. A színházi élmény mindig akkor talál be jól, ha a néző is fel van készülve rá, vár valamit, amit meg is kap. Ehhez nagyfokú koncentrációra van szükség minden oldalról. Folyamatosan nézőpiszkálós előadásokban játszom, amikben kihasználom a nézők közelségét. A darabról bővebben >>> Bemutató: 2016. április 23. |